Szeretnénk megköszönni minden vendégünknek, aki jelenlétével megtisztelt minket a Vince-napi Vessző-, és Disznóvágáson!

Egy felejthetetlen hétvégét töltöttünk együtt, ami nagyszerű hangulatban, vidáman telt, és amelybe egy rövid bepillantást nyerhettek, ha megnézitek ezt a kis videót, és a képeket:

Péntek este indítottunk egy különleges, 3 fogásos borvacsorával, amelyhez vendégeink hat különböző, pompás borunkat kóstolhatták meg. Alig hevertük ki ezt a gasztronómiai kényeztetést, már folytatódott is a program szombat reggel „fogó-pálinkával”, forralt borral, teával, pogácsával, finom reggelivel. Közben készültek az ínycsiklandó disznótoros ételek, melyek készítéséből vendégeink is aktívan kivehették a részüket, és természetesen kaptak belőle útravalót is.

Még az égiek is rátettek egy lapáttal a jó hangulatra: romantikus hóesés kerekedett, és mindent belepett a csodás, fehér hó, amitől még mesébe illőbb lett a táj.

Pazar ebéd, majd Vince-napi vacsora és Vince-bál következett hangulatos élő zenével, és korlátlan borfogyasztással kiváló, 2021-es borainkból. Mondanunk sem kell, hogy igen jó hangulat kerekedett. A hétvégén a vendégeinknek lehetősége nyílt a szőlőbirtok bejárására (egy kis téli mókázással, pl. hógolyózással), valamint a borospince-, és Uzonyi Ferenc állandó festmény-kiállításának megtekintésére is.

 

No és a Vesszővágást ne felejtsük el! Ti tudjátok, honnan ered az a néphagyomány?

Réges-régen a szőlészeknek, borászoknak, és mindenki másnak, akik a természettel együtt élte az életét, a legfontosabb az ősi hitvilágból a termést, és az időjárást vigyázó istenek, a termésjóslások, és a termékenységi „varázslatok”, praktikák voltak. Azonban a katolicizmus elterjedésével a szőlőnek, a bornak, és a borászoknak is lettek védőszentjei: Szent Vince, Szent Orbán, Szent Donát, Szent János, és Szent Bibiána. Az ő ünnepeiken kívül Márton, Vencel, Miklós, és Péter-Pál napján, vagy szüretkor tartottak vidám vallásos ünnepeket Magyarországon. Az újraéledő hagyomány nyomán a modern korban is megtartják még a borközösségek egyik-másik ünnepet. Az egyik legjelentősebb a Vince Nap. De ki is volt ő, és mit jelent a neve napja a borászok számára?

Zaragozai Szent Vince a borkereskedők, szőlőművesek, vincellérek, és pincemesterek védőszentje, névnapja január 22.-én pedig tulajdonképpen egy termésjósló ünnepnap. A 3-4. századi vértanút úgy tisztelték, mint aki legyőzi a téli sötétséget, és elvezet a tavaszhoz. A Vince név a Vincentius rövidülése, ami „győzedelmest” jelent, és azért jósolnak a bortermésre a névnapján, mert a Vince hasonlít a „vinum” szóra.

Az egyik jósló „módszer” a Vince-napi vesszővágás hagyománya: a borászok az aznapi időjárásából, és a metszett vesszőkből jósolták, és jósolják a mai napig az adott évben várható szüret gazdagságát. A hagyomány szerint a vesszőket melegbe kell vinni, üvegbe tenni, és meg kell várni, hogy kihajtsanak. Ha sok rügy lesz rajtuk, akkor bőséges lesz a termés, ha viszont nem, akkor abban az évben nem sok újbor várható.

A másik jósló módszer, ami inkább babona számba megy, de igazából népi megfigyeléseken alapul, az az időjárásból való következtetés: ha január 22.-e „fényes”, azaz a hó olvad, akkor jó lesz a bortermés, rossz idő esetén viszont nem. Ezt a hiedelmet a régi rigmusok is őrzik: „Fényes Vince, tele pince, ködös Vince, üres pince.”

Régen sok egyéb babonát is követtek, és mindenféle praktikával, varázslattal próbálták a szőlőtőkéket jobb hozamra bírni. Az egyik legfontosabb szokás azonban a pincejárás hagyománya, amely a mai napig sok borvidéken megmaradt, és amely során a szőlősgazdák végigkóstolják egymás borait és áldomást mondanak a jó termésért. Sok rigmus is megmaradt, mint például a Fényes Vince, a jókedv pedig kötelező!