Borvidék

A Balatonboglári borvidék / korábban Dél-Balatoni / a Balaton déli partján Balatonkiliti-től Kéthely-ig, Somogy megye északi dombos területeinek lejtőjén terül el . A szőlőhegyek déli lejtői lankásak, míg az északi oldalon meredek löszfalakat találunk. Balatonboglár, Balatonlelle, Kőröshegy, Kötcse,   Szőlősgyörök és Kéthely a legjelentősebb szőlő-és bortermelői központok a borvidéken.

A borvidék területe: 3110 ha

Az átlagos birtokméret a borvidéken: 0,9522 ha

A borvidék legfontosabb fajtái:

Fehér borszőlő fajták:

Irsai Olivér, Rizlingszilváni, Zenit, Ottonel Muskotály, Sárgamuskotály, Szürkebarát, Tramini, Királyleányka, Zöldveltelini, Sauvignon Blanc, Chardonnay, Rajnai Rizling, Olaszrizling

Vörös borszőlő fajták:

Portugieser (Oporto), Zweigelt, Pinot Noir, Merlot, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Kékfrankos

A borvidék ökológiai jellemzése:

A borvidéken a Balaton vízfelülete egy- a szőlőtermesztésre nagyon kedvező egyedi mikroklímát alakított ki. Kiegyenlített éghajlatát, a nem túl forró nyár és a havas, enyhe tél jellemzi. Az éves középhőmérséklete 10,2–10,4 C fok között, a csapadék 670–700 mm között alakul, a napsütéses órák száma meghaladja a 2000 órát.

Borvidék:

A borvidék nagy kiterjedése ellenére földtani szempontból meglehetősen egyveretű. A szőlőtermő dombok fő tömegét a pannóniai-poutuszi korszakban, a Pannon-beltóban leülepedett agyagos,löszös homokos néhol enyhén köves alapkőzet adja. A kihalt Cougeria nemzetség „kecskeköröm” néven ismeret kagylóhéját a szőlőhegyek löszfalában találhatjuk meg. Az alapkőzeten rozsdabarna erdőtalajok és mély rétegű lösztalajok váltják egymást – lankás lejtők, meredek löszfalak.

A lellei Kishegy  vízmosta, meredek löszfalai kedvenc fészkelőhelye a Gyurgyalag /Merops apiaster / pároknak.

 

 

A borvidék története:

Somogy megye szőlő és bortermelésének évezredes hagyományai vannak. Az egykori Pannónia urai, a rómaiak terjesztették el a szőlőművelést, erről régészeti leletek is tanúskodnak. A honfoglalás után, már a XI. századból tudunk a szőlőről (Siófok-Kiliti).

Somogy megye címerét (benne a szőlővel) 1498-ban adományozta II. Ulászló király. Az adománylevél szerint: “….ebben a vármegyében olyan bőségesen van bor, hogy az országunk leggazdagabb vármegyéihez lehet számítani.”

A XIV-XV. században fellendült a szőlőtermesztés, de ezt a 150 éves török megszállás megszakította.

1767-től a Mária Terézia féle urbáriumok meghatározták a borkimérés jogát: a jobbágy Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Szent György napjáig (április 24.) szabadon mérhette ki saját termelésű borát.

A filoxéra a borvidék szőlőit sem kímélte, a szőlők több mint fele kipusztult. Az 1950-es évekig a szőlők nagy része a kis területtel rendelkező parasztgazdaságok tulajdonában volt. Ez idő tájt hozták létre a Balatonboglári Állami Gazdaságot, hogy szőlőtermesztő hagyományokra alapozva magas biológiai értékű szőlő-szaporító anyagot állítson elő a szőlőrekonstrukcióhoz. Első lépésként a nemzetközi gyakorlatban már bevált, úgynevezett világfajtákat hozták be Franciaországból, Németországból (Sauvignon, Semillon, Chardonnay, Muscat Lunel, Tramini, Zöldveltelini, Rajnai Rizling, Pinot Noir, Merlot, Cabernet Sauvignon és Franc), de helyet kaptak a perspektívikus hazai nemesítésű csemege- és borszőlő fajták is.

A 90-es évektől a tulajdonosi szerkezet átalakult a borvidéken. Sorra alakultak a családi pincészetek, melyek új szemlélettel, új művelési eljárásokkal hatalmas minőségi ugrást jelentenek a borvidék fejlődése szempontjából.